Az ideális férfi meglétéről, illetve nem meglétéről évszázadok, sőt, talán évezredek óta beszélnek vagy nem beszélnek a nők.
Az őskorban az a férfi számított etalonnak, aki bátran szembe mert nézni a halállal egy vágósúlyban lévő mamut személyében, majd mint aki jól végezte dolgát, tarkón ragadta asszonyát és nemzett neki vagy fél tucat gyermeket. Akkoriban az ideális férfi nem pusztán a szerető társ személyét töltötte be, hanem a férfiét, aki potenciális apajelölt lehetett életképes utódok számára,s ez talán a mai napig tudat alatt így működik.
Azonban ahogy teltek-múltak az évezredek és a mamutok kihaltak, úgy változott az ideális férfi képe is. A jól megtermett, izmos, a szeretett nőért bármire – mindenre képes gladiátorok, a jól fésült görög költők, szobrászok és egyéb művészek helyét később átvették a bársonyos hangú trubadúrok, a rátermett felfedezők, a nagy gondolkodók és természetesen a hazáért meghalni is képes katonák, esetleg az okos politikusok.
Gondoljunk csak bele, életünk során hány ideálunk van. Jó esetben már kamaszkorunk elmúltával kinövünk a vágyálmok kergetéséből, és ráébredünk, hogy amit mi akarunk, az nagyon is valóságos, és olykor még el is érhető.
De vajon mennyi idő telik el, míg rájövünk arra, mit is szeretnénk?
Természetesen nem lehet maradéktalanul elsiklani a külső tulajdonságok fölött. Hasoníthatna a kedvenc férfiszínészünkre, de lehetne olyan, mint az az osztálytársunk, akibe reménytelenül szerelmesek voltunk még hatodikban. És ha már itt tartunk, igazán lehetne izmos is, vagy akár kék szemű, barna hajú... a saját ízlésünknek megfelelőt mi magunk gyúrjuk össze, hogy aztán a meggyúrt ideált mindenféle izgalmas tulajdonsággal ruházzuk fel.
De mit is akarunk mi valójában?
Legyen őszinte?
Hűséges?
Izgalmas?
Kitartó?
Akarjon családot és gyerekeket?
Olyasvalakit keresünk, akibe igazán szerelmesek vagyunk? Akivel jó a szex? Akivel jókat nevetünk? Ha már itt tartunk, vajon társat keresünk-e, vagy szerelmet? Ugyanis a két fogalmat - véleményem szerint - mostanság túlságosan is összevonták. Társat keresünk - utazáshoz, bulikhoz, szexhez... vagy a szerelmet keressük? A mindent megmozgató, felemésztő, pillangók a gyomorban -érzést okozó, frenetikus, ideális szerelmet?
A kérdés megválaszolását Rátok bízom, kedves olvasók. Egy azonban biztos: az ideális férfi létezése csak rajtunk múlik és azon, mennyire hiszünk abban, hogy megtaláljuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.