Életem első és ezidáig egyetlen tartós kapcsolata egy olyan fiúhoz köthető, aki számára a napi rutin szépségvitaminok bevételével és egy pohár tejjel indult. Metroszexuális hajlamai ellenére azonban szenvedélyesen rajongott a zenekaros pólókért, egyik kedvence az Ossián nevű banda volt,melynek logóval ellátott pólóját szívesen viselte.
Eme aprócska,röpke másfél évig tartó mellékvágányon eltöltött idő vezetett el ahhoz a ponthoz,hogy hosszabb időre beadjam a kulcsot,és a várólistás vőlegényjelölteket elküldjem melegebb tájakra.
Nem gondolom,hogy önkéntes száműzetésem története legalább akkora siker lenne,mint a Száz év magány,de az eltelt időszakban megtapasztalt történések, félresikerült randevúk illetve megkezdett és túl hamar befejezett kapcsolatok (volt,hogy mindössze 12 centin múlt!)megélése arra sarkallt,hogy tapasztalataimat,gondolataimat megosszam azokkal,akiket érdekel.
Az első legfontosabb dolog: Rómeó nem létezik.
A második: Júlia sem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.