Mi kell a nőnek?

Soha nem értettem a szüzesség elvesztése körüli nagy hercehurcát. Még akkor sem, mikor még én is a szűz kategóriába tartoztam. Bár ez nem mostanában volt, de még mindig tisztán emlékszem arra, hogy soha nem osztottam az akkori barátnőim aggodalmait és félelmeit a dologgal kapcsolatban, pedig akkor -legalábbis a mostani állapothoz képest-  még én is túlértékeltem a jelentőségét.

Nyilván nem azt mondom, hogy nem számít, hogy kivel és mikorveszti el az ember, de a túlzott mértékű rágörcsölést feleslegesnek t artom. A filmek, újságcikkek és a felnőttek hozzáállása sem könnyíti meg a dolgot. Főleg persze a lányok dolgát, a fiúknak azért lényegesen egyszerűbb a helyzete. Emlékszem a folyamatos ijesztgetésre a hatalmas fájdalomról ami a dolgot kíséri, ráadásul a szűzhártya elszakadására fogták, ami hát finoman szólva is hatalmas baromság. Az sem segít a helyzeten, hogy a csöpögős filmekben mindig tökéletesnek festik le a dolgot gyertyákkal, halk zenével melynek az ütemére mozog a két test és tökéletes egységben összekapcsolódva egyszerre érik majd el a beteljesedést. Aki ilyen elvárásokkal vág bele, az szinte garantáltan csalódni fog, arról nem is beszélve, hogy nem igazán fogja tudni értékelni azt az aranyos kis szerencsétlenkedést ami szinte minden első- és sokszor sokadik- szex velejárója. Egy fülbevalóba beakadt hajtincs, egy görcsölő láb vagy egy rossz pillanatban elkövetett tüsszentés később egy nagyon édes emlék lehet, legalábbis nekem az lett.

Azon szerencsések közé tartozom akiknek jó volt az első alkalom annak ellenére, hogy nem voltam szerelmes abba akivel megtörtént. Többek közt erre is alapozom azt a véleményem, hogy nem szükséges az igazira-van ilyen egyáltalán?- várni, ha a fizikai oldalát nézzük a dolognak. Nekem lelkileg sem okozott problémát, hogy olyannal voltam kihez különösebb érzelmi szálak nem kötöttek, de ezt nyilván embere válogatja.

Szerintem az életkor is nagyon nagy befolyásoló tényező abban a tekintetben, hogy ma már szinte elvárás egy 16-17 éves lány esetében, hogy túl legyen az első aktuson. Akinél a dolog kicsit elcsúszik az elkezdi kellemetlennek érezni a dolgot, rosszabb esetben szégyellni és ez az érzés olyan gátakat alakít ki amik még jobban megnehezítik nekik a számukra már amúgy is kényes és bonyolult szituációt. Ráadásul ilyenkor sokakból előtör a "csak legyünk már túl rajta" érzés, ami elrontja szerintem az egészet. Igen, tudom, hogy azt mondtam, hogy szerintem túlértékelik a dolgot, de mégsem gondolom, hogy ideális egy kocsma mosdójában részegen, egy olyan emberrel elveszteni akit csak a számolatlan jager elfogyasztása tett elviselhetővé.

Zárásként pedig ezzel a megnyugtató szöveggel búcsúznék: